Miért éppen a Dandanát? Miért éppen minket választanál,
mikor egy kattintással megnyomod a csodákra képes LIKE gombot. Ezt a kis
bütyköt, amely képes világokat megmozgatni, hogy hatalmas értékeket hozzon
(lásd pl.: a köpeci szil érdekében indult szavazás).
Hogy itt vagy, több oka is van. Egyrészt,
megkértünk rá, másrészt úgy érzed, érdekel téged a dolog és talán jókat nevetsz
az ide feltöltött összevissza írásokon, amelyek mind-mind mi vagyunk. De most
nem az egységről, hanem magam nézőpontjáról beszélnénk.
Én, egy lány, aki éppen végez. Aki rugdossa a XII. osztály porának utolsó szemcséit. Kissé összekuszáltan él, rohangál,
viszont úgy érzi, most él igazán.
Nem foglalkoztam a HDN-el, pedig lett volna rá
lehetőségem, de pusztán dacból, lustaságból, érdektelenségből nem törődtem
vele. Most meg, úgy érzem, kár lenne és örökön-örökké bánnám, ha nem vennék
részt ebben a rendezvényben. Ideje volna megtanulnom, mi az, mikor küzdeni kell
valamiért, egy olyan megfoghatatlan lételemként, amely teljesen bizonytalan. Ez
a játék nekem a következő, megfoghatatlan, nem merkantilis, hanem érzelmi
értékeket jelenti: kitartás, türelem, küzdelem.
Mivel a tanügyi rendszer pillanatok alatt
változik. Látod: holnap felvételi, ma még a médiád, két hónap múlva a szép
mosolyod miatt vesznek fel egyetemre, ezért kétes, hogy valaha lesz még
lehetőségem HDN-ezni. Hogy miért? Mert ha nem jutok be egyetemre, hanem
elárusítónő, felhőket számoló, macskákat kergető munkákat fogok végezni, azaz
nem leszek diák, fiatal, merész és életteli, akkor nincs lehetőségem
nevezni. Ide diák kell, nem munkás, nem munkanélküli, nem költő, nem író.
Ide diák kell, fiatal és érző.
Gondolj arra, hogy lehet, én elveszítek egy
lehetőséget, hogy egy immáron jól összeszokott csapatban szórakozzam, és három
napot játszva töltsek el, még az utolsó száz méterben a lassan kikopó
fiatalságomból. Kosztolányi kérdezte, akarunk-e játszani? ÉN AKAROK. Tedd meg,
akár értem, hogy egy LIKE-al segíted ezt a csapatot, melyben hiszem, minden
egyes tag hálás lesz azért, hogy engedted őket játszani! Légy gyerek, mikor
ezeket a sorokat olvasod, és játszva érezd át, mekkora jót tettél!
Köszönjük!
Ürmösi Júlia Eszter
